2010. május 20., csütörtök
Gyűszűvirág Tóth Erától
Na Era ezt mond meg mi mert wezt is Te küldted.És ennek tutira nem kék a virága.
Várok még amíg kinyílik. akkor is teszek felk épet....
2010. május 16., vasárnap
Mimulus vagy ragacsos bohócvirág
Csüngő egynyári balkon-dézsásnövényként tartják nyílván. Nevét a levél ragadós tapintása miatt kapta. Az én anyatövem öt éves, közel két méter magas, tehát átteleltethető. Hazánkban még nem találtam növényismertetőt erről a szép növényről.
Laza nagyon jó minőségű, tápanyagban gazdag talajba ültessük, a folyamatos tápanyagutánpótlást komplex műtrágyával biztosítsuk a növény számára. Csüngő növény jól mutat balkonládában, fejünk fölé akasztott ampolnában is. Ha "álló" növényt szeretnénk nevelni belőle (nagy kép) rögzítsük nádhoz, futtatóhoz. A hajtásokat erre kötözzük, ahogyan növekedik a növény. Zöld metszéssel jól formálható. Elhelyezés:-lehetőleg tűző naptól védett helyen. Öntözés:- lehetőség szerint langyos esővízzel. Virágzás:-Ápr.-Máj. hónaptól fagyokig, egész évben folyamatosan. A fagyok kezdetével vigyük kb. 10 fokos, lehetőleg világos helyre. Akkor pihen a növény, ha megvonjuk tőle a vizet, és a tápanyagutánpótlást. Télen se hagyjuk kiszáradni a növényt, öntözzük meg ha nagyon kiszáradt. Óvakodjunk azonban attól, hogy megfázzon növényünk gyökérrendszere, mert ez a növény pusztulásához vezethet.
2010. május 10., hétfő
Egres vagy köszméte
Plinius szerint egy bizonyos omphaciumot éretlen szőlőbogyókból állítottak elő. A 16. század latin-magyar szótáraiban az omphacium magyar megfelelője az egres, ami valóban igen hasonlatos az éretlen szőlőbogyókhoz. Szikszai Fabricius Balázs 1590-ben megjelent nevezetes Nomenclatura című szószedetében is megállapítható az omphax és az egres szó azonos jelentése.
Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs című könyvében úgy véli, hogy az egres szó a latin agrestisből származik, ami mezeit, vadat jelent. Ez a szó került be az olasz (gresso) és a francia (groseille) nyelvbe is. Tudományos neve, a grossularia is innen eredeztethető. A hivatalosan használt köszméte név szláv eredetű.
De nemcsak a növénynévnek, de termelésének története is kapcsolódik - immár hazai földön - a szőlőéhez. Akkor kezdték el nagyobb mértékben termelni, amikor a filoxéra (1875-ben jelent meg) elpusztította a szőlőket. Ekkor a szentendrei domboldalakat köszmétével telepítették be, és 300 holdas területről nagy mennyiséget szállítottak Németországba és Angliába mindaddig, amíg az Amerikából származó köszmételisztharmat (1908) megjelent, és tönkretette az ültetvényeket. Addigra szerencsére megismerték az oltványszőlők telepítésének technikáját, és újra szőlővel népesültek be a hegyoldalak.
Most Debrecenben és környékén termelik, főleg szakszövetkezetekbe tömörült kistermelők a köszmétét, de jó lenne, ha minden kertben volna belőle néhány bokor vagy fácska, mert ez a magyar kertek legkorábbi gyümölcse.
Termesztése
A köszméte az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik. A kemény téli hidegeket jól tűri, és a kis gyümölcsökkel megrakott fák a -3, -4°C-os fagyokat is elviselik. A nagy meleget viszont nem kedvelik, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz. Nem is különösebben fényigényes, ezért elviseli, hogy más gyümölcsfák közé ültessék, az állandó, mély árnyékot azonban nem szereti.
Legjobban a savanyú kémhatású talajokon díszlik, ahol jó a vízellátás, és bőségesen áll a rendelkezésére tápanyag. A könnyen kiszáradó, vékony termőrétegű területeken nyaranta többször is alaposan meg kell a bokrokat öntözni.
Házikertben legcélszerűbb törzses csemetéket ültetni. Ezeket oltással állítják elő a faiskolák, amelyek a 80-100 cm magas fácskákat aranyribiszke (Ribes aureum) alanyon nevelik meg.
A magas törzsű köszmétefácskáknak sokféle előnyük ismert: könnyebb a talajukat megművelni, egyszerűbb és könnyebb a metszésük és a szüretelésük. A lisztharmatnak a magasan, levegős körülmények között levő korona jobban ellenáll, és eredményesebben megvédhető, mint a talajszinten levő bokoré. Nem utolsó dolog az sem, hogy a kertben jól mutat a csinos, filigrán alkatú köszmétefácska.
Minthogy a köszméte korán fakad, ezért tavasszal ne ültessük. Telepítésének legjobb időszaka ősszel, a lomb lehullása után van. Egy-egy fácskának másfél m2 tenyészterületre van szüksége.
Igen fontos és nagy figyelmet igénylő munka a köszméte tavaszi metszése. Minthogy az egy-két és hároméves gallyak hozzák a legszebb gyümölcsöket, ezért arra kell törekedni, hogy levegős elrendezésben minél több ilyen termőrész legyen a fácskán. Ezért a metszést a ritkítással kezdjük, hogy a korona megújulhasson. A termőrészeket kissé visszavágjuk, míg a gyengébb vesszőket rövidre kurtítjuk. Különösen kell ügyelni arra, hogy a lisztharmattal fertőzött vesszővégeket eltávolítsuk.
A metszéssel egyidejűleg kell eltávolítani a tősarjakat, amelyek olykor elég nagy számban törnek elő a tő közeléből. Ezeket nem a talaj felszínén, hanem mélyebben kell elvágni, mert különben még több sarj fog előtörni.
A talajművelés a törzses fácskák között nem okoz különösebb gondot, arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy a törzset a kapával ne sértsük meg, mert akkor a növényen farontó gombák telepedhetnek meg, amelyek az egész növény idő előtti pusztulását is okozhatják. Ezért az összefüggő, nagyobb köszmétésekből nem űzhetjük ki a Gramoxone nevű gyomirtó szert, amelynek használata azzal az előnnyel jár, hogy nemcsak a gyomokat, de az előtörő vadsarjakat is kipusztítja- és a gyakorlatlan kapálóval szemben - sértetlenül hagyja a köszmétefácskák törzsét.
Növényünk nem különösebben igényes a trágyázásra, de meghálálja a gondoskodást. Különösen a káliumhiányra érzékeny, és ezt a levélszél száradásával jelzi. A köszméte akárcsak a többi bogyós gyümölcsű növény - igen érzékeny a klórra, ezért kíméljük meg a kálium-kloriddal (50%-os kálisó) való trágyázástól, és használjunk - lehetőleg az egész kertben - kénsavas kálit (kálium-szulfátot).
A viszonylag vékony törzsű fácskákat, különösen, ha bőséges termést is viselnek, támasztékkal kell ellátni. Az egyesével álló köszmétefácskák legjobb támasztéka a karó. Ha a fácskák sorban állnak, akkor a korona alatt egy sor huzalt feszítsünk ki, és ehhez rögzítsük az ágakat.
A köszmétét rendszeresen kell permetezni a lisztharmat ellen. Erre a célra nagyon alkalmas a sokáig mellőzött, de most újra felfedezett és olcsó mészkénlé, a Karathane 0,1°%os és később a Chinoin-Fundazol 0,15%-os oldata. A rovar kártevők ellen csak fellépésük esetén kell védekezni.
Fajtái közül a Pallagi óriás, a Zöld óriás, a Szentendrei fehér és a ritkábban elérhető Gyöngyösi piros ajánlhatók a házikertbe. A köszmétefajták többnyire önmeddőek, ezért kielégítő termésük csak úgy lesz, ha egymás közelébe különböző fajtájú fácskákat ültetünk. A kiemelkedően jónak talált növényekről magunk is szaporíthatunk újakat.
Ennek egyik módja a dugványozás, amelyet - rendhagyó módon nem tavasszal, hanem - augusztus végén, szeptember elején végzünk. Ennél is egyszerűbb a kora tavaszi porbujtás: egy érett vesszőt úgy rögzítünk a földben, hogy csúcsa a talaj felszíne fölött maradjon. Ezt csak meggyökeresedés után távolítjuk el az anyatőről.
Egy fácskáról, kedvező körülmények között, 2-3 kg termést várhátunk.
Felhasználása
A köszmétét rendszerint félérett állapotban szüretelik. Ilyenkor az íze fanyar; de azért kitűnő mártás, kompót, dzsem, gyümölcslé készíthető belőle. A szedésével nem kell sietni, mert hosszú ideig megmarad a bokron.
Ha megvárjuk, amíg a bogyók (álbogyók) teljesen megérnek, akkor kellemesen savas, zamatos, áttetsző, tetszetős gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ha a gyümölcsöket nem egyszerre szüreteljük le, hanem csak az éretteket, akkor a fácskán maradók még szebben fejlődnek ki.
Az érett köszmétebogyók mélyhűtésre igen alkalmasak.
forrás:Bálintgazda
Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs című könyvében úgy véli, hogy az egres szó a latin agrestisből származik, ami mezeit, vadat jelent. Ez a szó került be az olasz (gresso) és a francia (groseille) nyelvbe is. Tudományos neve, a grossularia is innen eredeztethető. A hivatalosan használt köszméte név szláv eredetű.
De nemcsak a növénynévnek, de termelésének története is kapcsolódik - immár hazai földön - a szőlőéhez. Akkor kezdték el nagyobb mértékben termelni, amikor a filoxéra (1875-ben jelent meg) elpusztította a szőlőket. Ekkor a szentendrei domboldalakat köszmétével telepítették be, és 300 holdas területről nagy mennyiséget szállítottak Németországba és Angliába mindaddig, amíg az Amerikából származó köszmételisztharmat (1908) megjelent, és tönkretette az ültetvényeket. Addigra szerencsére megismerték az oltványszőlők telepítésének technikáját, és újra szőlővel népesültek be a hegyoldalak.
Most Debrecenben és környékén termelik, főleg szakszövetkezetekbe tömörült kistermelők a köszmétét, de jó lenne, ha minden kertben volna belőle néhány bokor vagy fácska, mert ez a magyar kertek legkorábbi gyümölcse.
Termesztése
A köszméte az igénytelen gyümölcsfajok közé tartozik. A kemény téli hidegeket jól tűri, és a kis gyümölcsökkel megrakott fák a -3, -4°C-os fagyokat is elviselik. A nagy meleget viszont nem kedvelik, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz. Nem is különösebben fényigényes, ezért elviseli, hogy más gyümölcsfák közé ültessék, az állandó, mély árnyékot azonban nem szereti.
Legjobban a savanyú kémhatású talajokon díszlik, ahol jó a vízellátás, és bőségesen áll a rendelkezésére tápanyag. A könnyen kiszáradó, vékony termőrétegű területeken nyaranta többször is alaposan meg kell a bokrokat öntözni.
Házikertben legcélszerűbb törzses csemetéket ültetni. Ezeket oltással állítják elő a faiskolák, amelyek a 80-100 cm magas fácskákat aranyribiszke (Ribes aureum) alanyon nevelik meg.
A magas törzsű köszmétefácskáknak sokféle előnyük ismert: könnyebb a talajukat megművelni, egyszerűbb és könnyebb a metszésük és a szüretelésük. A lisztharmatnak a magasan, levegős körülmények között levő korona jobban ellenáll, és eredményesebben megvédhető, mint a talajszinten levő bokoré. Nem utolsó dolog az sem, hogy a kertben jól mutat a csinos, filigrán alkatú köszmétefácska.
Minthogy a köszméte korán fakad, ezért tavasszal ne ültessük. Telepítésének legjobb időszaka ősszel, a lomb lehullása után van. Egy-egy fácskának másfél m2 tenyészterületre van szüksége.
Igen fontos és nagy figyelmet igénylő munka a köszméte tavaszi metszése. Minthogy az egy-két és hároméves gallyak hozzák a legszebb gyümölcsöket, ezért arra kell törekedni, hogy levegős elrendezésben minél több ilyen termőrész legyen a fácskán. Ezért a metszést a ritkítással kezdjük, hogy a korona megújulhasson. A termőrészeket kissé visszavágjuk, míg a gyengébb vesszőket rövidre kurtítjuk. Különösen kell ügyelni arra, hogy a lisztharmattal fertőzött vesszővégeket eltávolítsuk.
A metszéssel egyidejűleg kell eltávolítani a tősarjakat, amelyek olykor elég nagy számban törnek elő a tő közeléből. Ezeket nem a talaj felszínén, hanem mélyebben kell elvágni, mert különben még több sarj fog előtörni.
A talajművelés a törzses fácskák között nem okoz különösebb gondot, arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy a törzset a kapával ne sértsük meg, mert akkor a növényen farontó gombák telepedhetnek meg, amelyek az egész növény idő előtti pusztulását is okozhatják. Ezért az összefüggő, nagyobb köszmétésekből nem űzhetjük ki a Gramoxone nevű gyomirtó szert, amelynek használata azzal az előnnyel jár, hogy nemcsak a gyomokat, de az előtörő vadsarjakat is kipusztítja- és a gyakorlatlan kapálóval szemben - sértetlenül hagyja a köszmétefácskák törzsét.
Növényünk nem különösebben igényes a trágyázásra, de meghálálja a gondoskodást. Különösen a káliumhiányra érzékeny, és ezt a levélszél száradásával jelzi. A köszméte akárcsak a többi bogyós gyümölcsű növény - igen érzékeny a klórra, ezért kíméljük meg a kálium-kloriddal (50%-os kálisó) való trágyázástól, és használjunk - lehetőleg az egész kertben - kénsavas kálit (kálium-szulfátot).
A viszonylag vékony törzsű fácskákat, különösen, ha bőséges termést is viselnek, támasztékkal kell ellátni. Az egyesével álló köszmétefácskák legjobb támasztéka a karó. Ha a fácskák sorban állnak, akkor a korona alatt egy sor huzalt feszítsünk ki, és ehhez rögzítsük az ágakat.
A köszmétét rendszeresen kell permetezni a lisztharmat ellen. Erre a célra nagyon alkalmas a sokáig mellőzött, de most újra felfedezett és olcsó mészkénlé, a Karathane 0,1°%os és később a Chinoin-Fundazol 0,15%-os oldata. A rovar kártevők ellen csak fellépésük esetén kell védekezni.
Fajtái közül a Pallagi óriás, a Zöld óriás, a Szentendrei fehér és a ritkábban elérhető Gyöngyösi piros ajánlhatók a házikertbe. A köszmétefajták többnyire önmeddőek, ezért kielégítő termésük csak úgy lesz, ha egymás közelébe különböző fajtájú fácskákat ültetünk. A kiemelkedően jónak talált növényekről magunk is szaporíthatunk újakat.
Ennek egyik módja a dugványozás, amelyet - rendhagyó módon nem tavasszal, hanem - augusztus végén, szeptember elején végzünk. Ennél is egyszerűbb a kora tavaszi porbujtás: egy érett vesszőt úgy rögzítünk a földben, hogy csúcsa a talaj felszíne fölött maradjon. Ezt csak meggyökeresedés után távolítjuk el az anyatőről.
Egy fácskáról, kedvező körülmények között, 2-3 kg termést várhátunk.
Felhasználása
A köszmétét rendszerint félérett állapotban szüretelik. Ilyenkor az íze fanyar; de azért kitűnő mártás, kompót, dzsem, gyümölcslé készíthető belőle. A szedésével nem kell sietni, mert hosszú ideig megmarad a bokron.
Ha megvárjuk, amíg a bogyók (álbogyók) teljesen megérnek, akkor kellemesen savas, zamatos, áttetsző, tetszetős gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ha a gyümölcsöket nem egyszerre szüreteljük le, hanem csak az éretteket, akkor a fácskán maradók még szebben fejlődnek ki.
Az érett köszmétebogyók mélyhűtésre igen alkalmasak.
forrás:Bálintgazda
2010. május 6., csütörtök
Ma jöttek meg az orchideák amiket rendeltem
Cambria orchidea (sötétbordó)2 db
(Dendrobium)Narancssárga 3db (nobile)
ellegzetességük a hosszú, fás szár, és a hosszúkás levelek tövében megülő sok-sok fehér, vagy lila virág. Ezek a hibridek mérsékelten meleg tartást igényelnek. Nyáron kertben tarthatók, ilyenkor bőségesen lehet locsolni, és hetente egyszer tápozni őket magas nitrogén tartalmú tápanyaggal, a gyári előírásnak megfelelően. Késő nyáron és ősszel a virágzás megindulásának elősegítésére káliumban és foszforban gazdag műtrágyával folytassuk a tápoldatozást.
Télen hűvös helyen teleltessük. Vannak olyan hibridek, amelyek ilyenkor ledobják a leveleiket, de tavasszal új hajtásokat hoznak, és a levéltelen szárakon is fejlődnek virágbimbók. Fényigényes növények! Főleg télen, és télutón, amikor a virágbimbók fejlődésnek indulnak, igénylik a megfelelő fénymennyiséget. Mindenképpen világos helyen teleltessük. Télen, hűvös helyen csak nagyon keveset öntözzük, és egyáltalán ne tápozzuk.
Május végétől kikerülhetnek a kertbe, vagy a teraszra, de a tűző naptól óvni kell a Dendrobiumokat. Megfelelő gondozás esetén magasra (90 cm – 1,20 m) nőnek, és a virágaik gyakran illatosak.
2010. május 5., szerda
klívia
Tartása
Fény- és hőigény
Világos helyre rakjuk, közvetlen napfény nélkül. Ne feledjük, hogy eredeti élőhelyén félárnyékban, a lombok árnyékában fejlődik. A napfény könnyen megperzseli. Hűvös vagy átlagos meleg helyen tartsuk, télen 8-10 °C-on.
Talajigény
A humuszban gazdag, jó vízháztartású, morzsalékos talajokat kedveli, ezért ne sajnáljuk tőle a komposztot (40-60%). A lassan ható műtrágyázást, levéltrágyázást meghálálja (NPK 3:1:5 vagy 2:3:2), amelyből a cseréphez kb. 5 grammot adjuk ültetés előtt. 6-8 hetenként újra műtrágyázhatunk az aktív fejlődési időszak alatt.
Vízigény
Úgy mondják két dolog kell a növekedéséhez, fejlődéséhez. Egyik az árnyék, másik a szárazság. Persze a szárazságot nem szabad szó szerint érteni. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük (hiszen őshazája is nyáron csapadékosabb), késő ősztől kora tavaszig pedig, amíg a tőkocsány 10-15 cm hosszú nem lesz, csak ritkán. Szereti a száraz levegőt, de időnként letörölgethetjük a leveleket nedves szivaccsal.
Betegségek, kártevők
Kerüljük a magas páratartalmú, alacsony hőmérsékletű helyiségeket és a rendszertelen öntözést, mert ezek mindegyike levélhulláshoz vezethet. Gyakori kártevője a gyapjastetű, amely ellen lemosással védekezhetünk.
Jó tanácsok
Virágzás után (ez lehet tél, koratavasz) fűtetlen helyiségben tartsuk, tápanyag nélkül, éppen csak annyi vízzel, hogy ki ne száradjon. Ha nem így teszünk, akkor évekig nem virágzik.
Elhervadt virágait távolítsuk el.
A helyváltoztatást nem kedveli.
Magról vagy virágzás után tőosztással szaporíthatjuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)